Álmomból felriadtam s nem tudtam mi gyötör,
Hisz életem egy híján majdnem gyönyör.
Égető, tépő, szúró fájdalom rágta keresztül mellkasom,
S akkor jöttem rá, feledésem irántad még nem uralom.
Hisz életem egy híján majdnem gyönyör.
Égető, tépő, szúró fájdalom rágta keresztül mellkasom,
S akkor jöttem rá, feledésem irántad még nem uralom.
Selymes párnát vonom erősen, szorosan karomba,
Iszonyú miként vágyok oltalmadba.
Emléked felvillan, hol van már a nyugalom?
Meginogtam, kezedben volt a hatalom.
Iszonyú miként vágyok oltalmadba.
Emléked felvillan, hol van már a nyugalom?
Meginogtam, kezedben volt a hatalom.
Szívem belsejében mélyen tátongó, sötét gödör,
Érzéki töltésre vágyom, hol egy hatalmas vödör?
Rohanó világom olykor-olykor borzalom,
Várlak édesem, hogy feltámaszd szívem, sírhalmom.
/Hope. R. Bogen/