Őszi vágy
Ősszel éled bennem minden újjá, mikor az természet már húzza utolsó nótáját.
Szunnyadó természet birkózik a hideggel, biztonságos karod ekkor ölel forrón engem.
Magadhoz vonsz, s szorítasz. El nem engeded törékeny, szerelmes alattvalódat.
Különleges színekben pompázó fa levelek hullak, majd szépen óvatosan tova illannak.
Hirtelen megfordítasz, szemembe nézve vágyakozóan nagyokat sóhajtasz.
Hátamon hideg levegő fuvallata, mellkasomon lángoló tested vonzalma.
Dobbanása szívemnek egy percre abbamarad, tekintetem férfias arcodon ragadt.
Erős vagy s kemény, mélázom gyönyörű mosolyod hullámzó tengerén.
Átvetted a természet szerepét, benned éledek újjá s nem szeptember végén.
Imádom az erőt, mely benned rejlik, biztonságot adsz, mely félelmeimen tova lendít.
Nézlek s te nézel, pillantásunk egymásétól most egy percre sem tér el.
Kezeimmel átfonom derekad, nem akarod, hogy elengedjelek, ne is tagadd.
Mögöttünk a környezet lassacskán mély álomba mered, arcomon érzem meleg tenyered.
Acélos karod lassan mélyebbre ereszted, jól érzed vele, rajtam mi a kerekded.
Megmarkolsz és öledbe vonsz hevesen, szemem nem néz már rád oly kedvesen.
Szívem zakatol egyre erősebben, vérem áramlik ereimben, egyre hevesebben.
Vastag ajkad enyémre szegezed, ekkor ketyegőm kap egy mélyre szúró szeget.
Vonzalmam mit irántad érzek, lábaidon lassan nagy léptekkel az ágyamba vezet.
Ringok öledben, gyengédséged élvezem, mégis tudom, keményen bánsz majd velem.
Küszöböm átlépted, az irányt mely a kéj útjára visz, már rég megtervezted.
Puha párnák közé szegezel, nyers erőddel teljesen magadévá teszel.
Markolsz, csókolsz, kényeztetsz, Istenem mivel érdemeltem ki ezt?
Nyögésem átjárja az egész házat, karmaimtól, ha így folytatod véres lesz a hátad.
Sóhajom már nem fájdalom, tüzes, heves, kéjes sikollyal teli mámoros állapot.
Leheleted csiklandozza nyakamat, annyit kérek csak: abba ne hagyd.
Tested az enyémhez simul, érzem férfiasságod, majd az enyém önkéntelen hozzád idomul.
Mozgásod ritmussá válik, tested a testemen hangszerként játszik.
Szárnyalok az élvezet zenéjén, landolni nem akarok sosem, bizton állítom én.
Ablakomon kitekintek, s a Holdat látom, ez borít most szenvedélyes fénybe minket.
Gyöngyöző tested csillogása, meleg érintésed, minden egyes nő netovábbja.
Birtokod vagyok s te vagy a tulajom, veled minden együttlét maga a jutalom.
Megtestesíted a kimondhatatlan szavakat, szembesülök vele, te egy szelíd vad vagy.
Mondd ki, mit a szívem már tud, s testem rögvest a gyönyör oltárának áldozik.
Nem tudom már visszafogni, buja szenvedélyem vulkánként fog kitörni.
Érzem tested vonaglását, mely hirtelen néhány utolsó heves lökésbe terjed át.
Együtt a poklot is mennyként éljük át, már most kívánom a következő együtt töltött éjszakát.
/Hope. R. Bogen/
