Kellesz...
Heves vágyak rám törnek, mikor közelemben érezlek.
Izmaim megfeszülnek, s megálljt kell parancsoljak szívemnek.
Szíved dobbanása vágyam netovábbja.
Miért taszítasz el? Nem érzed, hogy része vagy életemnek?
Törékeny szívem olykor hatalmasra dagadva,
Mindig azt súgja szeresd!
Mert reméli ez vezet majd egyszer karjaidba.
Ölelésed számomra megnyugvás és álmaim kívánsága,
Ám ez minden nap buborékként kipukkanva,
Repked fejem felett.
S azt kívánom bárcsa valóra válna.
( Hope. R. Bogen )
