Meleg szellő simogatja arcomat,
Mikor épp latolgatom gondolataimat.
Nagy magányomban oldalra tekintve,
A te arcod látom meg elsőre.
Szemed rabul ejti pillantásomat,
S mosolyod máris elűzi gondjaimat.
A fájdalom mely eddig szívem tépte,
Mintha megszűnni tűnne ... örökre.
(Hope R. Bogen)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
